2008. március 26., szerda

hőemi

Hétfőn apa vízzel öntözte anyát...hát, nem volt tőle elragadtatva!
Laza napunk volt, csak este ugrottunk át Roziékhoz (babamasszázsos ismerősök) anyával locsolkodni. A verset még anya mondta helyettem, jövőre már ígérem, megtanulom én is. Gyorsan bezsebeltük a csokitojásokat és kezdődhetett a játék. Nagyon jól éreztük magunkat, 9-ig maradtunk!:) (Még szerencse, hogy csak egy sarokra lakunk egymástól.)

Tegnap még itthon voltam, délelőtt a Klauzál téri játszótérre ugrottunk ki. Ma már oviztam és ahhoz képest, hogy reggel még nem akartam ott aludni (ezt néha bedobom), nagyon jó napom volt. Sokat játszottam, jókedvben telt az idő.:)


Tegnap délután megkaptam a 18 hónapos szurimat. Nagyon ügyi voltam, megint épp csak nyekkentem, mint a második vérvételkor. Anya begyűjtötte a bölcsis papírokat és hétfőn már megyünk a gyerekekhez. Szuri előtt a védőnéni megmért: 11,2 kg és 84 cm vagyok.
Este gyorsan kidőltem, hang nélkül aludtam egész éjjel! 6-kor nyomtam be a tejeskávémat, de utána ájulás volt 9-ig. Anya melegnek talált, be is dugta a hőmérőt és igaza lett: 37,6. Kaptam Panadolt, aztán nagyot lustálkodtunk. Délután már vígan játszottam a tesóval, éjjelre azért kaptam egy kúpot...

2008. március 23., vasárnap

húsvét

Múlt héten hányásos-hasmenéses vírus tombolt az óvodában, még az óvónénijeink is betegek lettek. Szerdától a medve csoportban vendégeskedtünk. Nagyon jól megvoltam, aranyosak voltak az ottani gyerekek és az óvónénik is. Gond nélkül ettem, aludtam, játszottam-tetszett a különleges helyzet. (Pénteken kétszer volt hasmenésem, de szerencsére nem lett folytatása.) Anya is örült, hogy ilyen könnyen viseltem a változást, mert nyáron majd összevont csoportok lesznek.


Hétfőn újra a saját csoportunkba fogadott a saját óvónőnk!:) A héten minden a húsvéttal volt kapcsolatban az oviban. Díszítettünk, nyomdáztunk, festettünk, csütörtökön pedig ünnepi reggeli volt: rántottát ettünk. Sőt! A nyuszi eljött az oviba és mindenkinek hozott ajándékot!:) Kaptunk két csokit, kis plüss kutyát és mini cserepes virágot. Délután Sanyi papáék jöttek látogatóba és hozták el a nyúlcsomagot könyvek, csokik formájában. A nagypapa meg kis disznótorost hozott szerdán sonka, szalámi és tojás formájában.



Péntek délelőtt Lillához mentünk játszani, anyáink meg beszélgettek. Itt sem maradt el az ajándék: kártyákat és csokikat kaptunk a nyúltól. Tegnap a nagymamánál ebédeltünk, itt esernyő és persze csoki várt. (Tesi plüss majmot kapott, anyáék pénzt, könyvet és teát.) Legjobban az utánfutós autót vártam, amit jó előre kinéztem magamnak. Már aggódtam, hogy a nyuszi mégsem hozza meg, de aztán ma reggel megtaláltam a kis kosárban. Abba rakta Levinek a Thomas-os dvd-t is-anya megígérte, hogy este megnézhetjük.

Ma a papa ebédelt nálunk és Ildiékhez megyünk délután, amikor felébred a tesi. Holnap locsolkodás lesz, bár pillanatnyilag apa nem tűnik túl aktívnak ezügyben. Anyát azért biztos megöntözzük, hogy el ne hervadjon...

kis hős

Kedd reggel 6-kor ébresztettem a családot, anya nem élvezte túlságosan. A tejeskávém után ugyan még visszaaludtam, de tesó hamarosan kelt és neki esze ágában sem volt már aludni. Együtt mentünk az oviba, utána anya vérvételre vitt. Úgy döntöttem, ügyes leszek és nem sírok! Így is volt: csak egy kis grimaszt vágtam és nyekkentem egyet a rend kedvéért, amúgy semmi. Anya és a nővérke agyba-főbe dicsértek.:) A leragasztást most sem értékeltem, de nem sírtam akkor sem. (Leszednem nem sikerült...)

A délelőttbe még belefért egy séta is, a Károlyi kertbe mentünk. Korai ebéd után a sok eseménytől teljesen kiütöttem magam és 3 órás nagy pihenést tartottam. Valahogy még este is fáradt voltam, nem sokkal 9 után már megint húztam a lóbőrt.



Pénteken ebéd után produkáltam egy pisit a bilibe! Már másodszor szóltam érte, igaz mindig kakit jelzek. Anya teljesen odáig volt az örömtől. Büszke is lehet...

Szókincsem is folyamatosan bővül, a héten tanult új szavaim: zsiráf, zebra, koszos, virág, traktor. Próbálkozok kimondani a markolót is...



2008. március 17., hétfő

csavargós napok

Végre meggyógyultam és az idő is kedvezett a sétának-ki is használtunk:

  • pénteken a Pillangó parkban játszótereztünk anya barátnőjével,

  • szombaton a Normafánál voltunk Sanyi papáékkal,

  • vasárnap csak a szomszédos játszóra ugrottunk le,

  • ma a Margitszigetre mentünk. :)

A legjobban szombaton fáradtam el, már aludtam is hazafele a kocsiban. Aztán otthon ébredtem az ágyamban... Nagyon kiszívott a levegő, ki is pirosodtunk mindannyian. Tesóval sokat motoroztunk, ő bátran száguldott lefelé a lejtőn. Azért én se voltam nyuszi, csak kb. félig mentem fel. Többször segítségre szorultam felfele menet, olyankor mindig megkértem valakit, hogy "segíts". Labdáztunk, motoroztunk, mászókáztunk és gyorsan elszaladt 2 óra.


Ma korán keltünk és korán indultunk sétálni is, 10-kor már villamosoztunk. Napsütéses idő volt, de fújt a szél is. Összegyűltek a felhők és esett pár csepp eső is. Szerencsére nem fordult komolyabbra, de hazakergetett minket és amúgy is indulnunk kellett. Most is jól éreztem magam: lovacskáztam, csúszdáztam, hintáztam és a dombon szaladgáltam.
Itthon alig bírtam kivárni az ebédet, már nagyon álmos voltam. Aztán betermeltem a hamit és kiütöttek az álommanók...

2008. március 14., péntek

gyógyultan

A kedd délutáni kontrollon a doktornéni hivatalosan is gyógyultnak nyilvánított!:) Tegnap fejeztük be az antibiotikumot, most homeós bogyókat, meg Béres és Cebion cseppeket kell szedni immunerősítésként. Jövő héten megint vérvételes program, húsvét után szurit kapok. Marha boldog vagyok mindkettőtől, de hát ha muszáj...

Sajnos a szerdai eső és a tegnapi bolond szél miatt csak ma tudtunk először sétálni menni. Jót mászókáztam, motoroztam és hintáztam a Pillangó parkban. Ebéd után hamar elaludtam (anya is) és csak 2,5 óra múlva keltünk, amikor apa meghozta Vackort az oviból. Állítólag 2 hasmenése volt, valami vírus szedi áldozatait és a fél ovi beteg. Remélem, nem ragad át rám!


Anya megint a fejébe vette, hogy egyedül kell elaludnom. Ezzel már próbálkozott, csak a betegségem alatt persze minden visszaállt a régi menetrendbe: altatás, hajazás. Sőt! Akkor volt az igazi jó dolgom, anyával aludhattam. Szóval kitalálta, hogy ennek véget kell vetni.:( Berakott az ágyba és hiába ordítottam add ide, úgy tett, mint aki nem tudja miről van szó és nem engedett hajazni. Sírtam, dühöngtem-hiába. Első este 1 órán keresztül vergődtem, mire ledőltem a lábamról és elaludtam. Anya nem kegyelmezett. Másnap csak fél óráig balhéztam. Utána megint minden nappal kevesebbet, úgyse megyek vele semmire...délután is ugyanez a pálya...azért egy kicsit mindig dühöngök, de kénytelen leszek beletörődni. Végtére is elég nagy fiú vagyok már! Aztán meg a bölcsiben sem lesz aki elaltasson...

2008. március 11., kedd

újra ovi

Majdnem kéthetes kihagyás után tegnap újra mehettem oviba. Csak fél napra voltam, ebéd után apa jött értem. (Hosszabb hiányzás után mindig így szoktuk...)

A beszokás elég nehezen ment, igazából csak februárra sikerült teljesen beilleszkednem. Most már viszont szívesen megyek, reggel sem pityogok anya után. Mindennap megyünk az udvarra, keddenként pedig tornaóránk van-élvezettel rohangálunk.

Egyébként nagyon klassz kis gárda van itt, mindig szerveznek valami programot:

októberben voltunk almát szüretelni,

  • decemberben ugye jött a Mikulás (erről lemaradtam) és a karácsonyi ünnepség,

  • tartottak medve napot, amiről szintén hiányoztam :(,

  • volt télbúcsúztató est a szülőknek-csak anya volt és élvezte.

  • Most márc. 15-re és a húsvétra készülünk, aztán lesz majális, sport nap és anyák napja, meg még egyszer megyünk kirándulni.

Szóval itt mindig rendesen zajlik az élet!:)

Vannak külön órák délutánonként, mint pl. angol, speciális torna, vagy a judo. Anya még nem akart beiratni egyikre sem, szerinte egyelőre inkább szokjam az ovis létet. A judo érdekelne és apa is támogat benne, úgyhogy jövőre valószínűleg járni fogok...

A szomszéd épületben pedig üzemel egy bölcsőde, anya hamarosan elkezdi tesi beszoktatását. A cica csoportba fog járni és cseresznye lesz a jele. (Ja, én meg tulipán csoportos vagyok és autó a jelem!)

2008. március 9., vasárnap

múzeumban

Tegnapra sétát terveztünk, csak az eső elmosta a programunkat. Anyának így is jó ötlete támadt és apával a Közlekedési Múzeum felé vettük az irányt. Sanyi papáékat is elcsaltunk magunkkal, szívesen tartottak velünk.
Voltak régi motorok és autók, beindították a terepasztalon a vonatokat.:) Élvezettel figyeltem, még elnéztem volna egy darabig... Papáék vettek nekem kismotort és a tesinek is választhattam egyet.

Hazafele nem felejtkeztünk meg anyáról és nőnapra szép virágokat vettünk. Apa nevében is én választottam, anya szerint nagyon ügyesen!:)

Mára is akadt dolgunk apával, a papa autóját kellett a szerelőhöz vontatni. Utána vásárolni mentünk a tescoba, ahol bohóccal találkoztunk és lufit kaptam. Gyorsan a tesinek is kértem egyet, mert én ilyen jó bátyja vagyok. Örült neki, de szerintem anyáék jobban értékelték a jószívűségemet. (A doktornénitől is mindig kérek külön matricát a tesinek...)
Délután jött a nagymama és ő vigyázott ránk, amíg anyáék színházba mentek papáékkal. Utána még feljöttek hozzánk egy jót játszani. Estére már jól lefáradtam, a mese végén félig aludtam.

2008. március 7., péntek

eredmények

A tegnap délutáni program megint az orvos volt.:( Vackort apára hagytunk, kettecskén mentünk anyával. Előbb még begyűjtöttük a leletet a labornál, de én a sok számból semmit nem értettem. Anya szeme viszont igencsak elkerekedett egy-két értéken.
A rendelés még nem kezdődött meg, de a tömeg már megvolt. Kiszemeltem egy helyes kislányt magamnak, vele kergetőztünk. Aztán egy kisfiúval barátkoztam, bokszolni tanított.
A doktornénivel barátságos voltam, szépen hagytam hallgatózni. Ma még a toroknézés is simán ment! A röntgen hörghurutot mutat, a vérértékek gyulladásra és vérszegénységre utalnak. Kaptam másik gyógyszert és kedden újra meg kell látogatnunk őt... Mikor lesz ebből bölcsizés? Már pedig nagyon szeretnék a gyerekekkel játszani!


Én már nagyon jól vagyok, elevenkedek egész nap. Nem nagyon akarok szót fogadni, anya bosszankodik is rendesen. Minek is elpakolni este, ha másnap úgyis megint játszunk? De ebből anya nem enged, én meg nem akarok pakolni és ezen megy a huza-vona.
Annyira szeretnék sétálni menni, de a tesi miatt nem lehet! Nem baj, apa holnap szabadnapos és megígérte, hogy elvisz a Városligetbe kacsát etetni. Olyan jó lesz! Hétfőn meg mehetek megint az oviba, már nagyon régen láttam a pajtásaimat.

2008. március 6., csütörtök

röntgen, vérvétel

Tegnap ebéd előtt hunytam egy nagyot, de délután is elálmosodtam. Anyával ledőltünk aludni, aztán ő valamikor kikúszott mellőlem. Legközelebb a kakaóval és a gyógyszerekkel tért vissza. Hőmérőzés, tisztába tevés és még az orrszívás várt rám. Aztán még orrcsepp és aludhattam volna, de nem ment...nyögdécseltem, furán vettem a levegőt. Anya gyorsan be is állította a párásítót. Kicsit jobb lett, de a kiszáradt torkomra még többször kértem inni. Megint csak fél 12-re csendesedtem el, de most kárpótlásul csak fél 6-kor jelentkeztem.


Anya reggel nem adott kakaót! Összekészültünk és indultunk pápá. Na, az öröm nem tartott sokáig, mert a rendelőbe mentünk röntgenre és vérvételre. A röntgen izé muris volt, csak a kattanására rezzentem össze egy kicsit. Kétszer is vissza kellett menni, mert az egyik "fénykép" nem sikerült. Aztán odaadtak anyának valami leletet és mentünk is tovább. Most jött a java! Egy -amúgy kedves néni- tűt szúrt a kézfejembe. Már láttam rajta, hogy valami rosszban sántikál, amikor mindenféle kémcsöveket készített elő... Kicsit nyafiztam, aztán megszúrt és sírtam. Na nem nagyon, mert ügyesen csinálta. Az sokkal jobban bántott, hogy utána leragasztotta a kezem. Balhéztam is rendesen, mint akit nyúznak, de nem vette le. A folyosó is az oroszlánüvöltésemtől zengett. Után lifteztünk, az tetszett. Többször próbáltam lepiszkálni a ragtapaszt, de sikertelenül. Még átvittük a kémcsöveket a laborba és végre indultunk haza.

A megpróbáltatásoktól fél órán belül elaludtam. Hőemelkedéssel feküdtem, lázzal ébredtem.:(
Megejtettem egy gyors ebédet, ettem fini levest és husikát.

Anya felhívta a dokinénit a láz miatt, vár a délutáni rendelésén. Visszük magunkkal a vérvétel leletét is. Már hazajáró lelkek leszünk-2 hét alatt negyedszerre megyünk...

Most épp apa íróasztalfiókjában szeretnék rendet rakni, de anya valamiért nem engedi. Nekem megfelel a súlyzó gurigatás is! Auuu-ez mégsem jó móka, ráment a kezemre. Anya meg jön a dumával, hogy ugye megmondtam? Ahelyett, hogy sajnálna...

2008. március 5., szerda

kontroll

Erről Levi mesél:
Múlt hétfőn voltunk bemutatkozni a bölcsődébe, hiszen anya hamarosan dolgozni fog valami piszkos anyagiak miatt. Pont az udvarra mentek ki a gyerekek, vígan csatlakoztam a motorozókhoz. Anya meg addig a részleteket tárgyalta a gondozónőkkel. Tegnapelőtt kezdtünk volna a beszoktatást, csak hát lebetegedtem...

Így ki voltam ütve.


Egy hete lázzal, köhögéssel kezdődött a nyavalyám. Mentünk is a doktornéninkhez bátyóval karöltve, mert ő is köhögött. Megvizsgáltak, elláttak minket gyógyszerekkel és péntekre hívtak vissza kontrollra. Addigra már tüdőgyulladásom lett, kaptam antibiotikumot. Tegnap voltunk ismételt kontrollon. A váróban jót futkároztam, barátkoztam, csak anya nem annyira értékelte. Miért? Nem értem, pedig olyan klassz sok hely volt - pont futkározáshoz való. (Állítólag a váró nem játszótér... Na, ez minket cseppet sem zavart!)
Most már otthonosabban mozogtam a rendelőben, a múltkor kicsit meg voltam szeppenve. Köszöntem is szépen a doktornéninek meg az asszisztensnek: szia! Türelmesen vártam, míg megvizsgálnak, mindig azt hittem, hogy már vége-mondtam is szorgosan: kész? De sajnos nem hagyták lespórolni a toroknézést. (Azt nagyon nem szeretem, de túléltem valahogy.) Még mindig nem gyógyultam meg, most állítólag allergiásba kezd átmenni az egész és hörgőtágítót kell szedni. Jövő hétfőn újra megnéznek, bölcsiről még szó sincs...

Ébredezem...


Itthon egy gyors hami után bedobtam a szunyát, de háromnegyed óra múlva kidobott az ágy. Lehet, megéreztem, hogy itt van Erzsi-a papa párja. Vele nagy barátságba vagyunk, ő nagy kedvencemmé vált. Anyával beszélgettek, meg velem játszott egy kicsit, megvárta a fürdést és a kakaózást, de aztán sietett haza. Vacsi előtt nagy nehezen elpakoltunk, a bátyó igen engedetlen volt. Enni sem akart, sírt és hisztizett kegyetlenül. Anya veszekedett vele, de én is rendesen megmondtam neki a magamét: az etetőszékből osztottam az észt. Nagy nehezen lecsillapodtak a kedélyek -Vackor is evett- és mentünk mesét nézni.
Elpilledtem, de az ágyamba kerülve már nem tudtam elaludni. Anya haját akartam, de nem adta. (Épp a betegségem előtt szoktatott rá az egyedül alvásra, ugyanis addig mindig altatnia kellett. Nem nagyon hagytam magam megfosztani a jótól, de két hét után beadtam a derekam és anya győzött... Most majd kezdheti elölről! Hihi.) Aztán megszánt és hajazhattam, de még így se sikerült elaludni. Biztos átbillentem a holtponton, mert aztán egész éber lettem. Jeleztem, hogy kaki, de csak jól átvágtam anyát. Később meg kiköveteltem a bilit, üléseztem rajta rendesen, de eredménytelenül. Ittam, szórakoztam, végül fél 12-re legyőztek az álommanók. Anya már nagyon örült, nem díjazta a szórakozásomat. A biztonság kedvéért még hajnali fél 3-kor is riadóztattam, hogy nehogy megfelejtkezzen rólam...

2008. március 4., kedd

Mama

Ma lenne a Mama 54. születésnapja. Sajnos ő már nincs velünk, 2007 novemberében elhunyt.

A születésem (2004.szept.2) után nem sokkal derült ki, hogy végbélrákja van. Mindent megtett a gyógyulása érdekében: vállalta a műtétet, kellemetlen kezeléseket, de 3 év után teste-lelke feladta a harcot.
Szerencsére mindkettőnket megismerhetett, már nagyon várta, hogy unokázhasson.
"Ki jön a házamba?"

Nem tölthetett velünk annyi időt, mint szeretett volna, de így is sok boldogságot szereztünk neki. Egész nyáron együtt nyaraltunk a telken, nagyon szerettem Dunakeszin lenni.

Levi első szülinapján (2007.május 16.) volt utoljára nálunk: Nyáron még élveztük egymás társaságát, aztán már csak mi mentünk hozzá egy-két gyors vizitre. A karácsonyt már nem tölthette velünk...

Anya ma gyertyát gyújtott érte.

2008. március 3., hétfő

próba

Ha már csináltunk fiókot - hogy megjegyzéseket tudjuk írni kedves kisbarátainknak -, gondoltuk, megpróbálunk egy blogot is kreálni. Lehet, ide a fiúk szemszögéből fogunk írni... Amúgy van már egy naplónk a http://lajomanok.blog.babaszoba.hu oldalon.