kontroll

Erről Levi mesél:

Múlt hétfőn voltunk bemutatkozni a bölcsődébe, hiszen anya hamarosan dolgozni fog valami piszkos anyagiak miatt. Pont az udvarra mentek ki a gyerekek, vígan csatlakoztam a motorozókhoz. Anya meg addig a részleteket tárgyalta a gondozónőkkel. Tegnapelőtt kezdtünk volna a beszoktatást, csak hát lebetegedtem...

Így ki voltam ütve.

Egy hete lázzal, köhögéssel kezdődött a nyavalyám. Mentünk is a doktornéninkhez bátyóval karöltve, mert ő is köhögött. Megvizsgáltak, elláttak minket gyógyszerekkel és péntekre hívtak vissza kontrollra. Addigra már tüdőgyulladásom lett, kaptam antibiotikumot. Tegnap voltunk ismételt kontrollon. A váróban jót futkároztam, barátkoztam, csak anya nem annyira értékelte. Miért? Nem értem, pedig olyan klassz sok hely volt - pont futkározáshoz való. (Állítólag a váró nem játszótér... Na, ez minket cseppet sem zavart!)

Most már otthonosabban mozogtam a rendelőben, a múltkor kicsit meg voltam szeppenve. Köszöntem is szépen a doktornéninek meg az asszisztensnek: szia! Türelmesen vártam, míg megvizsgálnak, mindig azt hittem, hogy már vége-mondtam is szorgosan: kész? De sajnos nem hagyták lespórolni a toroknézést. (Azt nagyon nem szeretem, de túléltem valahogy.) Még mindig nem gyógyultam meg, most állítólag allergiásba kezd átmenni az egész és hörgőtágítót kell szedni. Jövő hétfőn újra megnéznek, bölcsiről még szó sincs...

Ébredezem...

Itthon egy gyors hami után bedobtam a szunyát, de háromnegyed óra múlva kidobott az ágy. Lehet, megéreztem, hogy itt van Erzsi-a papa párja. Vele nagy barátságba vagyunk, ő nagy kedvencemmé vált. Anyával beszélgettek, meg velem játszott egy kicsit, megvárta a fürdést és a kakaózást, de aztán sietett haza. Vacsi előtt nagy nehezen elpakoltunk, a bátyó igen engedetlen volt. Enni sem akart, sírt és hisztizett kegyetlenül. Anya veszekedett vele, de én is rendesen megmondtam neki a magamét: az etetőszékből osztottam az észt. Nagy nehezen lecsillapodtak a kedélyek -Vackor is evett- és mentünk mesét nézni.

Elpilledtem, de az ágyamba kerülve már nem tudtam elaludni. Anya haját akartam, de nem adta. (Épp a betegségem előtt szoktatott rá az egyedül alvásra, ugyanis addig mindig altatnia kellett. Nem nagyon hagytam magam megfosztani a jótól, de két hét után beadtam a derekam és anya győzött... Most majd kezdheti elölről! Hihi.) Aztán megszánt és hajazhattam, de még így se sikerült elaludni. Biztos átbillentem a holtponton, mert aztán egész éber lettem. Jeleztem, hogy kaki, de csak jól átvágtam anyát. Később meg kiköveteltem a bilit, üléseztem rajta rendesen, de eredménytelenül. Ittam, szórakoztam, végül fél 12-re legyőztek az álommanók. Anya már nagyon örült, nem díjazta a szórakozásomat. A biztonság kedvéért még hajnali fél 3-kor is riadóztattam, hogy nehogy megfelejtkezzen rólam...