Anya reggel nem adott kakaót! Összekészültünk és indultunk pápá. Na, az öröm nem tartott sokáig, mert a rendelőbe mentünk röntgenre és vérvételre. A röntgen izé muris volt, csak a kattanására rezzentem össze egy kicsit. Kétszer is vissza kellett menni, mert az egyik "fénykép" nem sikerült. Aztán odaadtak anyának valami leletet és mentünk is tovább. Most jött a java! Egy -amúgy kedves néni- tűt szúrt a kézfejembe. Már láttam rajta, hogy valami rosszban sántikál, amikor mindenféle kémcsöveket készített elő... Kicsit nyafiztam, aztán megszúrt és sírtam. Na nem nagyon, mert ügyesen csinálta. Az sokkal jobban bántott, hogy utána leragasztotta a kezem. Balhéztam is rendesen, mint akit nyúznak, de nem vette le. A folyosó is az oroszlánüvöltésemtől zengett. Után lifteztünk, az tetszett. Többször próbáltam lepiszkálni a ragtapaszt, de sikertelenül. Még átvittük a kémcsöveket a laborba és végre indultunk haza.
A megpróbáltatásoktól fél órán belül elaludtam. Hőemelkedéssel feküdtem, lázzal ébredtem.:(
Megejtettem egy gyors ebédet, ettem fini levest és husikát.
Anya felhívta a dokinénit a láz miatt, vár a délutáni rendelésén. Visszük magunkkal a vérvétel leletét is. Már hazajáró lelkek leszünk-2 hét alatt negyedszerre megyünk...
Most épp apa íróasztalfiókjában szeretnék rendet rakni, de anya valamiért nem engedi. Nekem megfelel a súlyzó gurigatás is! Auuu-ez mégsem jó móka, ráment a kezemre. Anya meg jön a dumával, hogy ugye megmondtam? Ahelyett, hogy sajnálna...
1 megjegyzés:
Tudjuk, hogy itt is vagytok, de mostanában nincs annyi idő olvasgatni... :(
Mama dolgozik, így anának nincs egy fél órája sem napközben ;)
De nézegetni itt is szoktunk!
Puszi:Bogár
Megjegyzés küldése