Anya megint a fejébe vette, hogy egyedül kell elaludnom. Ezzel már próbálkozott, csak a betegségem alatt persze minden visszaállt a régi menetrendbe: altatás, hajazás. Sőt! Akkor volt az igazi jó dolgom, anyával aludhattam. Szóval kitalálta, hogy ennek véget kell vetni.:( Berakott az ágyba és hiába ordítottam add ide, úgy tett, mint aki nem tudja miről van szó és nem engedett hajazni. Sírtam, dühöngtem-hiába. Első este 1 órán keresztül vergődtem, mire ledőltem a lábamról és elaludtam. Anya nem kegyelmezett. Másnap csak fél óráig balhéztam. Utána megint minden nappal kevesebbet, úgyse megyek vele semmire...délután is ugyanez a pálya...azért egy kicsit mindig dühöngök, de kénytelen leszek beletörődni. Végtére is elég nagy fiú vagyok már! Aztán meg a bölcsiben sem lesz aki elaltasson...
2 megjegyzés:
Hát én aztán teljesen megértelek. Engem kedden szúrnak meg :((((
Örülök, hogy meggyógyultál
:) POnt most vagyunk a másikon is nálatok ;)
Puszi
Megjegyzés küldése